PTSD

Amikor valaki extrém stresszel járó helyzetet él meg, amelyben tehetetlennek érzi magát és érzelmei feletti kontroll megszűnik, olyankor sok esetben traumatizálódik.

Milyen események közben traumatizálódhat valaki?

• amikor saját maga él át traumatikus eseményt (baleset, természeti katasztrófa, váratlan haláleset, szülés bizonyos esetekben, bűncselekmény
• szemtanúja a traumatikus eseménynek
• tudomást szerez arról, hogy egy hozzá közelálló szerettét vagy barátját érte traumatikus esemény, amely az életét fenyegette, halált okozott, valamilyen erőszakos esemény vagy baleset áldozatává vált

Mi, a TramaAmbulancinál segítséget nyújtunk olyanoknak, akiket baleset ért, az ő hozzátartozójának, súlyos baleset szemtanújának vagy baleset okozójának is (akár saját hibájából, akár önhibáján kívül).

A statisztikákat megnézve hatalmas szám tárul elénk:

• 5559 ember sérült meg súlyosan közúti balesetben 2018-ban,
• 633 ember életét vesztette közúti balesetben 2018-ban.

Sajnos, évről-évre hasonló adatokat találunk. A közvetlenül érintettek mellett gondolnunk kell a hozzátartozókra, szemtanúkra is. Sokan vannak, akiknek törődésre van szüksége.

A traumatizáltság hatására poszttraumás szindróma (PTSD) alakul ki, amely hetekkel, hónapokkal, sőt akár fél-egy évvel az esemény után is jelentkezhet, és amelyet ilyenkor már nehezen kötnek össze a balesettel. Ez különösen abban az esetben érvényes, ha a balesetnek nem volt maradandó testi, szervi következménye. Sem az érintett, sem pedig a hozzátartozók nem feltételezik, hogy a viselkedésben, hangulatban bekövetkező változások hátterében a baleset állhat. Ezért is jutnak el kevesen PTSD tünetekkel szakemberhez. Előfordul, hogy az érintettek valamilyen következményes tünettel jutnak el elsősorban a háziorvoshoz, ahol szintén ritkán merül fel a PTSD diagnózis gyanúja.

Négy jellemző tünetcsoport azonosítható be a PTSD kapcsán:

1. a trauma újraélése betörő emlékképek, rémálmok formájában,
2. érzelmi tompaság és azon emberek, helyszínek és események elkerülése, amelyek emlékeztnek a traumára,
3. fokozott készenléti állapot, amely megnyilvánulhat alvási-, és koncentrációs nehézségekben, folytonos idegesség, szorongás formájában, valamint ingerlékenységben és abban, hogy könnyen gerjed haragra az érintett,
4. negatív kogníció és hangulat (negatív gondolatok önmagára vagy a világra vonatkozóan, torzult önvád vagy mások hibáztatása, csökkent érdeklődés, elidegenedettség érzése, elkülönülés)

Poszttraumás stresszben szenvedők rendszerint beszámolnak arról, hogy bármilyen hétköznapi helyzetben képek törnek be a balesetről. Ilyenkor szinte filmként peregnek újra és újra az események, ezáltal ugyanabba a szorongó, félelemmel teli állapotba kerülnek az emberek. A képeket nem tudják megállítani, és ez tovább fokozza tehetetlenség érzésüket. Megpróbálnak elkerülni minden olyan dolgot, amely a balesetre emlékezteti őket, abban a reményben, hogy így elmaradnak ezek az emlékbetörések, flashbackek.

A baleset eseményei gyakran visszatérnek az álmokba is. Ezek a rémálmok szintén negatív spirált hozhatnak létre. A rémálmokból nyugtalanul, szorongva ébrednek, ezért fáradttá válnak. Előfordul, hogy rettegnek elaludni. Mindez kimerültséghez fog vezetni.

A PTSD kapcsán egy fokozott „készenléti állapot” tapasztalható. Ilyenkor a lehetséges „veszélyforrás” kiszűrése érdekében folyamatosan figyelni, monitorozni kell a környezet, hogy a rohamokat elkerülhessék. Ez egyrészt ingerlékenységhez, robbanékonysághoz vezet, másrészt szintén hozzájárul a kimerültséghez, hisz az idegrendszer nem képes pihenni.

Sok esetben elindul egyfajta elkülönülés. Az érintett úgy érzi, senki sem érti meg. Ez különösen igaz, ha olyan nyomást helyez rá a környezet, hogy örüljön a túlélésnek, annak, hogy nem bénult le, karcolás nélkül megúszta és szedje már össze magát, épjen tovább, menjen vissza dolgozni!

A PTSD hatására az érintettek koncentrációs teljesítménye romlik. A készenléti állapot miatt hamarabb kifáradnak, tehát csökken a terhelhetőségük is. A munkahelyen is bármikor jöhet emlékbetörés, amely potenciális veszélyt is jelenthet a munkavégzés során. Érdemes a munkába való visszatérést fokozatosan ütemezni, lépésről lépésre növelve a terhelést, összhangban a PTSD kezelésével.

A biztonság elvesztése, a tehetetlenség, kimerültség és beszűkülés – amennyiben nincs a PTSD szakszerűen kezelve – önromboló tevékenységekhez (munkamánia, alkohol, drog), depresszióhoz és akár öngyilkos gondolatokhoz is vezethet.

Diagnózis:

A PTSD diagnózis klinikai pszichológus vagy pszichiáter állítja fel. Amennyiben szükségszerű, a pszichoterápiás kezelést ki lehet egészíteni gyógyszeres kezeléssel.

Traumából való felépülés:

A traumából való felépülésnek három fázisa van, minden fázisban más-más van fókuszban. Már ennek a három fázisnak az ismerete segít abban, hogy meg tudjunk küzdeni a helyzettel és tudjuk, melyik fázis milyen típusú támogatást igényel.

1. Biztonság és stabilizálás

Egy trauma átélése után mind fizikailag, mind pedig érzelmileg elvész a biztonság. Elsődleges cél ennek a biztonságnak a visszanyerése, ami akár hetekig, hónapokig is eltarthat. Ebben segíthet a jóga, meditáció, csi-kung, mindfulness, TRE.

2. Visszaemlékezés és gyász

Ez a folyamat arról szól, hogy jelentést adjunk a történteknek. Számbaveszi azokat a veszteségeket, amelyeket elszenvedett az, aki átélte a traumát. Ez lehet egy jövőkép, életstílus elvesztése, főképp, ha amputációval, mozgás elvesztésével járt a baleset, vagy barátságok elvesztése, amelyek nem bírták ki ezzel a nehéz életeseménnyel való megküzdés próbáját. Ezen a folyamaton érdemes szakember támogatásával végighaladni, ugyanis, ha nem megfelelő módon és időben elevenítjük fel a baleset körülményeit, újratraumatizálódhat az érintett.

3. Újrakapcsolódás és integráció

Itt önmagunk újradefiniálása történik a trauma után, valamint egy új jövőkép megalkotása, amennyiben ez szükséges. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen a trauma már nem meghatározója és szervezője az egyén életének. A trauma az élettörténet részévé válik anélkül, hogy ez lenne a főtörténet, ami meghatároz mindent.

Az esetek egy részében ilyenkor felébred az altruizmus, a vágy arra, hogy hasonló nehézségeken átesetteket segítsen az egyén.

A traumából való felépülés mindig egyéni folyamat. Érdemes időt adni rá és nem siettetni a folyamatot, türelmet igényel önmagunkkal szemben!

Forrás:
www.betterhelp.com
www.psychiatry.org
www.nimh.nih.gov
https://trauma-recovery.ca/recovery/phases-of-trauma-recovery